Invazív dísznövény fajok Magyarországon
Az invazív fajok olyan idegenhonos (értsd: más régióból származó) fajok, amelyek egy új ökoszisztémába kerülve önállóan, gyorsan terjednek, nagy területeket hódítanak meg, és kiszorítják az őshonos (értsd: az adott régió természetes élővilágát alkotó) fajokat. Az invazív fajok általában emberi tevékenység révén jelennek meg, lehet az szándékos betelepítés vagy véletlen behurcolás. Fontos kiemelni, hogy nem minden idegenhonos faj invazív. Számos haszonnövényünk, mint pl. a paprika is idegenhonos faj, azonban emberi közreműködés nélkül nem képes fennmaradni, terjedni és hatással lenni a helyi ökoszisztémára.
A globális biodiverzitást veszélyeztető tényezők között az élőhelyek átalakítását és feldarabolását követően második helyen szerepel az inváziós fajok terjedése. Az inváziós fajok nem csupán természetvédelmi, erdő- vagy mezőgazdasági, de gazdasági és humánegészségügyi problémát is jelenthetnek. Kiemelkedően fontos, hogy e fajok megjelenését egészen korai stádiumban észleljük, és gyorsan reagáljunk a további terjedés megakadályozása céljából.
Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – bemutatunk néhány, Magyarországon előforduló invazív növényt, melyeket többek között díszítő értékük miatt telepítettek be. Néhány faj ökológiai hatásáról részletesebben is olvashat a Tudástár cikkei között.
Terjedésük megelőzése kapcsán általánosan elmondható, hogy elvirágzás után, de legkésőbb a termésérés előtt a virágzatot vagy a teljes növényt el kell távolítani. Mivel több faj esetén a letöredezett szárrészek könnyen gyökeresednek, a zöldhulladékot sem szabad bárhol eldobni. Magjaik a talajba bekerülve akár több évig is életképesek maradhatnak, így bármilyen kezelés csak éveken át alkalmazva hozhat eredményt, ha a fajt teljesen el szeretnénk távolítani egy adott területről.
Ártéri japánkeserűfű (Reynoutria japonica)
Származás: Ázsia
Első európai észlelés/behozatal: 1823
Elsősorban dísznövény, talajkötő
A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: patakpartok, árterek, egyéb vizes élőhelyek
Bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera)
Származás: Ázsia
Első európai észlelés/behozatal: XIX. század második fele
Elsősorban dísznövény, nyári-őszi mézelő
A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek:
patakpartok, árterek, egyéb vizes élőhelyek
Évelő őszirózsa (Symphyotrichum lanceolatum)
Származás: Észak-Amerika
Első európai észlelés/behozatal: 1787
Elsősorban dísznövény, közepesen jó mézelő
A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek:
árterek
Kokárdavirág (Gaillardia aristata)
Származás: Észak-Amerika
Első európai észlelés/behozatal: XVIII. század
Dísznövény
A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek:
homoki gyepek, egyéb szárazgyepek, parlagok
Magas aranyvessző (Solidago gigantea)
Származás: Észak-Amerika
Első európai észlelés/behozatal: XVII. század
Elsősorban dísznövény, jó nyárvégi mézelő, virágpora allergén hatású
A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: mocsárrétek, láprétek, parlagok, száraz és félszáraz gyepek
Magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata)
Származás: Észak-Amerika
Első európai észlelés/behozatal: 1615
Elsősorban dísznövény, jó mézelő
A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: patakpartok, árterek
Selyemkóró (Asclepias syriaca)
Származás: Észak-Amerika
Első európai észlelés/behozatal: 1629
Korábban dísznövény, ma már csak mézelő
A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: homoki gyepek, parlagok, faültetvények, száraz és félszáraz gyepek
Kaktusz fajok (Cylindropuntia spp., Opuntia spp.)
Származás: Észak-Amerika
Első európai észlelés/behozatal: fajonként eltérő
Dísznövény
A fajok terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: szárazgyepek és parlagok