Invazív dísznövény fajok Magyarországon

Az invazív fajok olyan idegenhonos (értsd: más régióból származó) fajok, amelyek egy új ökoszisztémába kerülve önállóan, gyorsan terjednek, nagy területeket hódítanak meg, és kiszorítják az őshonos (értsd: az adott régió természetes élővilágát alkotó) fajokat. Az invazív fajok általában emberi tevékenység révén jelennek meg, lehet az szándékos betelepítés vagy véletlen behurcolás. Fontos kiemelni, hogy nem minden idegenhonos faj invazív. Számos haszonnövényünk, mint pl. a paprika is idegenhonos faj, azonban emberi közreműködés nélkül nem képes fennmaradni, terjedni és hatással lenni a helyi ökoszisztémára.

A globális biodiverzitást veszélyeztető tényezők között az élőhelyek átalakítását és feldarabolását követően második helyen szerepel az inváziós fajok terjedése. Az inváziós fajok nem csupán természetvédelmi, erdő- vagy mezőgazdasági, de gazdasági és humánegészségügyi problémát is jelenthetnek. Kiemelkedően fontos, hogy e fajok megjelenését egészen korai stádiumban észleljük, és gyorsan reagáljunk a további terjedés megakadályozása céljából.

Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – bemutatunk néhány, Magyarországon előforduló invazív növényt, melyeket többek között díszítő értékük miatt telepítettek be. Néhány faj ökológiai hatásáról részletesebben is olvashat a Tudástár cikkei között.

Terjedésük megelőzése kapcsán általánosan elmondható, hogy elvirágzás után, de legkésőbb a termésérés előtt a virágzatot vagy a teljes növényt el kell távolítani. Mivel több faj esetén a letöredezett szárrészek könnyen gyökeresednek, a zöldhulladékot sem szabad bárhol eldobni. Magjaik a talajba bekerülve akár több évig is életképesek maradhatnak, így bármilyen kezelés csak éveken át alkalmazva hozhat eredményt, ha a fajt teljesen el szeretnénk távolítani egy adott területről.

Ártéri japánkeserűfű (Reynoutria japonica)

Származás: Ázsia

Első európai észlelés/behozatal: 1823

Elsősorban dísznövény, talajkötő

A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: patakpartok, árterek, egyéb vizes élőhelyek

Bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera)

Származás: Ázsia

Első európai észlelés/behozatal: XIX. század második fele

Elsősorban dísznövény, nyári-őszi mézelő

A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: patakpartok, árterek, egyéb vizes élőhelyek 

Évelő őszirózsa (Symphyotrichum lanceolatum)

Származás: Észak-Amerika

Első európai észlelés/behozatal: 1787

Elsősorban dísznövény, közepesen jó mézelő

A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: árterek

Kokárdavirág (Gaillardia aristata)

Származás: Észak-Amerika

Első európai észlelés/behozatal: XVIII. század

Dísznövény

A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: homoki gyepek, egyéb szárazgyepek, parlagok

Magas aranyvessző (Solidago gigantea)

Származás: Észak-Amerika

Első európai észlelés/behozatal: XVII. század

Elsősorban dísznövény, jó nyárvégi mézelő, virágpora allergén hatású

A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek:   mocsárrétek, láprétek, parlagok, száraz és félszáraz gyepek

Magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata)

Származás: Észak-Amerika

Első európai észlelés/behozatal: 1615

Elsősorban dísznövény, jó mézelő

A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: patakpartok, árterek

Selyemkóró (Asclepias syriaca)

Származás: Észak-Amerika

Első európai észlelés/behozatal: 1629

Korábban dísznövény, ma már csak mézelő

A faj terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: homoki gyepek, parlagok, faültetvények, száraz és félszáraz gyepek

Kaktusz fajok (Cylindropuntia spp., Opuntia spp.)

Származás: Észak-Amerika

Első európai észlelés/behozatal: fajonként eltérő

Dísznövény

A fajok terjedése által leginkább veszélyeztetett élőhelyek: szárazgyepek és parlagok